A vízszigeteléshez használt anyagok és technikák igen változatosak

Cement alapú bevonatok különböző adalékanyagokat tartalmazhatnak, mint például polimer adalékok, melyek javítják a tapadást, rugalmasságot vagy a vízállóságot. Ezáltal alkalmazhatók kültéri falak, alapozások vagy nedves helyiségek szigetelésére.

Műgyanta alapú bevonatok általában poliuretán, epoxi vagy akril anyagokra épülnek. Rugalmasak és rendkívül erősek, így ideálisak tetők, padlók vagy más felületek szigetelésére, ahol fontos a keménység és a vízállóság kombinációja.

Hibrid bevonatok: néha a fenti két anyag különböző arányú kombinációit használják, egyesítve a két anyag előnyeit, mint a szilárdság és a rugalmasság.

A hidraulikus kötésű bevonatszigetelések jól alkalmazhatók a kültéri és beltéri hidegburkolatok alá, valamint lapostetők és kültéri szerkezetek csapadékvíz elleni szigetelésének felújításakor. Ezek a rendszerek nem csupán hatékonyan védik az épületeket a nedvességtől, de ideálisak a talajszint alatti régiókban is, ahol a talajpára, talajnedvesség és talajvíz elleni védelem kiemelten fontos. Az ilyen típusú bevonatokat számos más felhasználási területen is alkalmazhatjuk: például hajlatok, élek, csőátvezetések és hézagok megerősítésére, mechanikai védelmének biztosítására vagy akár repedésmentes aljzatok létrehozására. A réteges felhordás esetén szövetbetétes erősítést is alkalmazhatunk, hogy még hatékonyabb és tartósabb védelmet érjünk el.

Előnyei:

• Tartós és ellenálló: ezek a bevonatok hosszú távon is ellenállnak az időjárási hatásoknak, mint a nedvesség, UV-sugárzás és hőmérséklet-ingadozások.
• Vízálló: az anyagok fő előnye a kiváló vízállóság, ami védi a szerkezeteket a nedvességtől és a nedves környezetből eredő károktól.
• Szilárd és rugalmas: a hibrid megoldások a szilárdságot és a rugalmasságot egyesítik, így a bevonatok ellenállóak, de mégis rugalmasak maradnak.

Az alkalmazás előtt mindig fontos azonban megfelelő előkészítést végezni és a gyártó utasításait betartani a legjobb eredmény érdekében.